Hogy jövök én ahhoz, hogy még élek?
Szegeden születtem valamikor. Na jó, -egy kötetbe azt írtam: …1945 május 8-án születtem, a béke első napján! Ezt szimbolikusnak tekintem. Születésemet a következőképpen szoktam elmesélni: …Kinéztem. Béke van már? No, akkor jöhetek. A II. világháború végének hírére egyébként a szegedi női klinika kertjében az oroszok olyan vadul kezdtek el lövöldözni a levegőbe, -hogy már attól is kipottyantam szinte. S lettem egy Hungarian-Jewish playwright.
A Színművészetire nem vettek fel első nekifutásra. Sokkal később derült ki számomra, hogy az utolsó rosta végeztével a párttitkár verte az asztalt a felvételi bizottságban, hogy ez egy „cionista ügynök”, -nem lehet felvenni! Iratokat is kaptam azóta, hogy ilyen alapon évekig megfigyelt a III/3-as…
Végül azért csak sikerült bekerülnöm, s 1974-re elvégeztem a Színművészeti Főiskola dramaturg-szakát. Onnantól kezdve a Madách Színház társulatának voltam tagja, 1990-ig. Majd kutatóként meghívtak a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárba, aminek aztán az igazgatója is lettem, egészen 2008-ig.
Sok tapasztalatom lett arról, hogy a magyar keresztény társadalom egészséges és igaz része milyen szorongással s zavarral jött el ismerkedni hozzánk, -a zsidó szellemi örökséggel. De eljött! S az Európa zsidó-keresztény kulturális alapozottságát felfogni képes, jóindulatú emberek tömegének nagy felelősséggel kellett ajtót nyitnunk, hogy találkozni tudjunk. Miközben a zsidó tudatot is sokszorosan szétbombázta, legyilkolta, agyontöredezte a közelmúlt történelme. Vagyis párhuzamosan kellett magunkhoz térnünk. (Scheiber-díjas lettem. Aztán a „zsidó-keresztény párbeszéd elmélyítésében játszott szerepéért” – kitüntettek a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével.)
A zsidó ünnepek, történelmi emlékezetünk, - szakralizálva. Mindegyik szabadulásélményt takar. Némely darabom profán módon kapcsolódik ezekhez… Mert azt mindig tudtam, hogy színház az egész világ, -even I was the director of the Jewish Museum of Hungary. Rendeztem a Zsidó Múzeumban én országos érdeklődést kiváltó Chagall kiállítást, Modigliani és Soutine tárlatot, (stb.) – de a drámaírást sosem hagytam abba. Azért sem, mert szellemi barátság fűzött Ádám Ottóhoz, akit Mesteremnek tekintek a színházban s az életben is. A sarokba ülve írtam, és sosem riszáltam, hogy adják elő. A „szépség koldusa” voltam mindig. De sebaj, majd egyszer, -mikor majd... Írói nevem: Ben Turán, (hogy a magyar s héber elem egyensúlyban lehessen e világban). Példaképem Apám, a pózna tetején… dr. Turán Pál (1910 - 1976) a matematika professzora, kétszeres Kossuth-díjas akadémikus. (Írt róla Esterházy P. is „Az elefántcsonttoronyból”…)
A numerus clausus dacára sikerült elvégeznie itt az egyetemet, majd nyomorgott, hogy aztán a világháborúban „munkaszolgálatra” hurcolják. Végül a hitleráj elmúltával tudott csak kiteljesedni. Közben a nácik megölték a fél családomat: apám három testvérét, Gyurit, Editet és Aurélt. Buchenwaldban pedig anyám apját, Kóbor Zsigát… Miért? Egyedül Aranka nagyanyám, az erős fizikumával jött vissza Auschwitzból, s aztán minden délután, háromtól-ötig a teraszon ülve várta a gyerekeit vissza, tíz éven át. Anyám a világháború alatt illegalitásban dekkolt, óvodista gyerekeket mentett… Hát így vagyok én.
Aztán egyszercsak kinyíltam, mint a virág, -s a szerelmeimet azóta Janis Joplin hangja köti csokorba…
Találkozásaim a Zsidó Múzeumban…:
 |
 |
 |
 |
Göran Persson, svéd miniszterelnökkel |
Roman Polanski-val |
Madeleine Albright, amerikai külügyminiszterrel |
Tony Curtis-sel |