Csellengők

[ attrakció ]

Két zsidó lélek a fasizmus és kommunizmus malomkövei között Kelet-Közép Európában… (Olvasható a Színház c. folyóirat drámamellékleteként, 1982 májusában. A darabnak létezik egy bővített, előadás változata is.)

A darab hősei Benczúr Áron és Ordentlich Dezső, 1950-ben Magyarországon. Közös a múltjuk, -a világháború előtti Somér mozgalomban. Aztán két különböző úton kisiklott az életük. S az éjszakában találkoznak újra, - a Víg presszóban (ahol Baba főzi a kávét). Benczúr hajnali háromnegyed négykor mer csak hazamenni, mert -mint mondja - „ilyenkor szoktunk kijárni a lakásokra, letartóztatni”... De azért meghívja az otthontalan, családját vesztett s teljesen lezüllő Ordentlichet, lakjon náluk. Mégha kiderül is, a saját helyzete sem mondható biztonságosnak.

Egy óvatos kommentár megjegyezte: B. Turán nem könnyítette meg saját dolgát, amikor a „zsidó sors” problematikáját épp az ötvenes években tárgyalja. Jellemző az a pillanat, amikor Ordentlich arról beszél, hogy 1944 után igazából nincs kedve itt „asszimilálódni", mire Benczúr azzal vág vissza, hogy „mi itt azért közben a vas és acél országa lettünk.” A szerző alapállására mindvégig jellemző ez a kettősség, pontosabban ennek a kétféle történetiségnek a finom egybesimítása.

Később aztán, az ötvenes évek végén Ordentlich Dezső egy spájzban lakott már, Baba néninél s férjénél. (Lepusztult egyszobás lakásban, az Opera mellett húzták meg magukat, hármasban. Az arisztokratikus Baba néni, a háború előtt Horthy Pista szeretője volt. Aztán zsidómentő szépasszony, Dezső barátnője. Az épülő szocializmus világában pedig kávét főzött egy füstös eszpresszóban, -de mindig bájosan csilingelt, festett hajjal is.) Jó volt ezeket az embereket személyesen ismerni, mert a valóság túlszárnyal minden fikciót.

A darabot egy nagytehetségű színész, Tímár Béla barátom meg akarta rendezni. S TV-filmre is gondolt. De meghalt szegény, előtte. Sajnálom, Bé!

Melina     (avagy: a Torzó)

[ tragédia, két részben ]

(Olvasható ill. megjelent a „Fiatalok Rivaldája” c. Magvető kötetben, 1978-ban. Az, a darab hosszú verziója. Van egy húzott, rövidebb, előadás-változata is a darabnak.)
Ezt a Melinát játszotta a Szegedi Nemzeti Színházban Fehér Ildikó, később pedig Papadimitriu Athina.
A darab címszerepét anno Ruttkai Éva is el szerette volna játszani. De a darabot kifúrták és így az nem jöhetett létre. A rádióban mondott csak belőle egy monológot.

A darab Melina Mercouriról a világhírű görög színésznőről szól. Életrajzi ihletésű dráma, -hogyan próbálták megfojtani éles szembenállását a diktatúrával, a fasizálódó görög katonai juntával. A témaválasztás talán abból is fakad, hogy mindig tisztelettel telve tudtam Athén és Jeruzsálem komoly szerepéről az európai kultúra kialakulásában.

Hét szereplő játszik a darabban, és egy helyszín, egy athéni hotelszoba, széles kilátással. (Létezik a darabnak egy görög fordítása is, melyet talán egyszer előadnak itt élő, másodgenerációs görög-magyar színészek, hisz azt tervezik.)

Melina Mercourit, a darab főszereplőjét az elején még mint szelídíthetetlen ösztönlényt látjuk. Aki maga a mediterrán bujaság, miközben persze a színház és film világában magasan jegyezték.
Ám egy katonai puccsal kitört a junta uralma s őt -nagy neve dacára- hirtelen kidobták az országból. Párizsba került, ahol párhuzamosan az ösztönlény tudatosodásával, belesodródott a görög politikai emigráció vezérkarába. Már öt éve élt így Párizsban, amikor otthonról kapta a hírt, hogy az édesanyja meghalt…
S akkor a katonai junta egy napra, azaz 24 órára, a temetésre hazaengedte! Egy perccel se tovább. Erről a napról szól a darab. Erről a tragikus, őrjítő sarokbaszorítottságról.
Az athéni hotelszobában sűrűsödik az indulat. Kilátás az Akropoliszra, - de a hatóságok igyekeznek őt elszigetelni a létező görög világtól. A neve s a szerepe miatt. Volt barátok közül van aztán aki el mer jönni, van aki nem… Sok minden kiderül. A darab tragikus véget ér, -többet itt az író nem mondhat. Hacsak azt nem, hogy hiszek a katarzisban, amelyet némely előadás végén a közönségben is megéreztem.

Amikor egyszer személyesen összehoztak Melinával, meghúzta a fülemet s rámkacsintott: „Honnan tudtad Te, -hogy tényleg ez volt életem legnehezebb napja?!”

Idefigyelj, folyadék!

(avagy: Magyar Királyi Európalattjáró)

[ Édesvízi dráma a régi Sadler’s Wells színház modorában ]

Pay Attention, You Liquid!
(or Royal Hungarian Subeuropine)

[ Nautical drama, in the style of the old Sadler’s Wells theatre ]

Három felvonás, 31 jelenet. Megjelent kötetben, a Múlt és Jövő kiadó gondozásában, 1996-ban. De olvasható a köteten kívül a darabnak egy húzott, rövidebb, ún. előadás-változata is!

A darab egy magyar tengeralattjárón játszódik!... Amely jobbhíján, azaz tenger híján, Európa alatt száguldozik. Ezért valójában egy Magyar Királyi EURÓPALATTJÁRÓ! Nagyon harcol. Felbukkan s kiköt több helyen is, például a mohácsi mezőn, vagy Trianonban. Közben a magyar történelem ki-be jár a falakon és lejátszódik Attilától Rákosi elvtársig. A hajó legénysége pedig a társadalom keresztmetszete is lehet, a parancsnok Bem apótól kezdve Marisig, a Tüzérig, Rosenfeldig, Fiumei első tisztig s Miháel arkangyalig.

Ez egy vízidráma, (nautical drama) a régi Sadler’s Wells színház modorában… 1804-ben kezdték el ott játszani ezeket, az egész színpadot vízmedencévé alakítva, ahol tengeri csatákat s hajótöréseket mutattak be drámává stilizáltan. Milyen lehetett? Ez, jellemző ízléstörténeti megnyilatkozása egy tengerésznemzetnek.
Az Európalattjáró édesvízi dráma. Valahogy különbséget kell tenni… (Édesvízi, -amennyiben magyar. A tépett magyar identitás szivárványos gaszkonádja. Némi szimbólumteremtő kaliberrel.)

Leonard Cohen: Take This Waltz     

E sistergő összezártságban s nagy magyar identitás csatában 14 szereplő játszik és 6 csoportos szereplő. A jó hajózó idő vágyával!

Többek szerint ez a gigantikus méretű vízidráma egy Fellini-ízű filmre kívánkozik leginkább, némi cseh ízzel. Ki tudja? Vagy többrészes rádiójáték lehetne, ami aztán Hangoskönyvként tudná orrba csapni a történelemhamisítókat. Jó lenne megélni –leginkább a színházban- látva akkor a mániákusok bolyongását az időben. (Színházban, -ez egy négyórás előadás)

Dildó úr     (avagy: lábad közt az Éden)

[ szatírjáték, két részben ]

Egy vad színdarab, 2008-ból. Benne a hódítók beöltöztetnek egy zsidót meredő fasszá, -csak hogy a világ csúfja legyen. Hogy van ez?

Írtam nemrég valami levelet: Kedves X! Egy újfajta „vérdrámát” szeretnék odaadni neked, mely sokkal nyíltabb, mint a témáról eddig…
Van egy zsidó ünnep, a Hanukka. Szabadulásélményt takar! A Szentföldön, a Mákkábi család vezetésével lezajlott zsidó szabadságharc emlékét őrzi, - melyet Nagy Sándor fattya, egy görög imperátor, a hódító Epifánész Antiokhusz ellen vívtak. (Fájdalom, hogy a győzedelmes Júda Mákkábi mellett bizony tetemes áldozata is volt e küzdelemnek, -egyikük a darabom főhőse…)
A dráma elején a megszálló görögök táborán belüli hatalom-megszerzés tanúi vagyunk (mai felhangokkal). Epifánész gátlástalan, fondorlatos ügyességének vérbe fordulását látjuk. A politikai mozgás-mechanizmusok világa ez. Aztán ő, -mint a letiport Szentföld görög ura, -megalázza a zsidó népet is, hogy rettegjenek mindenhatóságától. De a darab végére, hála a Teremtőnek, kitör a felkelés, amely elsöpri.

Dildó úr, avagy: lábad közt az Éden… Hogy miért ez a darab címe, amikor a „dildó” a mai szexboltokban kapható pótszert jelenti, egy plasztikvilág kifejeződése, - annak kétféle indoka is van…
A zsidóságot évszázadokon keresztül ilyen pótszerszámnak tekintették, amelyet mint egy örökké kéznél lévő dildót, ide-oda dugdoshattak az európai belharcok réseibe! Hogy vele töltsék ki a kétségbeejtő hiányokat. Ez nem felemelő szerepkör… Engem erős indulat vezetett a darab megírásához: miért a szegény zsidó népet dugdossák a többi népek történelmi nyavalyáik vérző nyílásaiba, mintha egy dildó lenne.
A másik indok, hogy a szabadságért folytatott küzdelem áldozatai közé sorolódik a darab főszereplője, a jeruzsálemi Hájim Dildó is. Akit az ellenállás egyik parancsnokaként lefognak a görög fattyak, -s Epifánész pervertálódott nagy örömére később, mint cirkuszi látványosságot beöltöztetik egy meredő hímtaggá. A végtelen megalázás elrettentő erejében bíznak a hódítók. De ez a teljes testi terjedelmében meredő faroknak beöltöztetett zsidó is megvívja az önkény ellen a maga emberi küzdelmét. Legyalázott léte ellenére is.
(Ennyibe veszik egyébként a magyar nyilasok is a zsidóságot… Különben a „zsidók” szó, héberül „jehudim”, azt jelenti: „a lét visszhangzói”. Sok gyalázatot látott tapasztalattal.)

Talán érthető, hogy nagy vágyam lenne ezt a szándékosan „provokatív”, ám ezáltal figyelmet is kiváltó darabot színpadon látni. Nem egy legyalult téma. S ez, hozzá mer szólni ahhoz, ami itt zajlik most… Hadd találjon célba a szándék!

Gyárfás tanárúr mondta egyszer, aki drámát ír, annak élete végéig gondolkodni kell arról, hogy mi az a "drámai szituáció"?! Nem esztétikai kérdés. Mi is ez a figyelmet ébrentartó feszültségforrás, ami nélkül nincsen, nem létezik színpadi hatás. Aki aztán elmerészkedik a tényleges drámaírásig, annak tudnia kell például, hogy a darabon belüli "jobb informáltság" jóvoltából kinek juttatja épp a "drámai előbbre levést": egy-egy szereplőnek, vagy a közönségnek! Mert ebből az aszinkronitásból támadhat csak feszültség.

Szívzsidó
(avagy: A szív elvérzett itt...)

[ dráma, három felvonásban ]

Egy magyar író így fakadt ki 1930-ban: „Szomory Dezsőt ki kellene írtani a magyar irodalomból…” (Vajon nem az egész magyar irodalom legyalázása az ilyen hang?) Gondoltam, akkor írok most egy darabot (2010-ben), az újra megjelenő szellemalakok árnyékában. Hogy is van ez?

Nagy a baj. A nácik újra menetelnek az utcán, nyilas lapok nyíltan uszíthatnak, és semmi, de semmi ellenállás ezzel szemben. Fel kellene ébreszteni a fásult országot… Ennek jegyében írtam ezt a három felvonásos, hét szereplős kemény darabot. Aztán egy levelet is…

Kedves, édes, mindenható Rendező bácsi!... E darab cselekménye Jászai Mari és Szomory Dezső szerelmén alapul, -valódi fragmentumokkal. Ez a darab nagy odafigyelést keltene, (hogy azt ne mondjam botrányt!) –mert olyan érzékeny problémával foglalkozik, amellyel talán először s utoljára mérvadóan Bíbó István foglalkozott.
Jászai alakján keresztül (aki a „Nemzet Asszonya”) lehetne felmutatni Magyarországnak, hogy hogyan is kéne viselkednie! Nem kis vállalás, -ennyit tehet a színház…
A darab ugyanakkor igazságot szolgáltat Szomorynak (a furcsa különcnek), -s nem hagyja elfeledni azt, ami történt. Egy Weisz Mór nevű zsidó fiúcska sosem tudott a magyar irodalom részévé válni. Nem engedték, még ha Szomory-vá is lett. Ettől különccé vált. Végül megölték.
Ám a nő és férfi közti őrületet is cizellálni kell ahhoz, hogy valami többet tudjunk mondani az általánosnál. A Jászai-Szomory kettős aztán igazán alkalmas erre. (Szerintem.)

Unom, hogy itt ma, a „zsidó” szó ócska szitokszóvá degradálódott. Csak legyalázó kontextusban jelenik meg, -csak a söpredék mocskolódó falfirkáiban. Nem!
Szívfájdalom van, mert nincs szívjóság. S e hiánytól a szívverés is eláll szinte. Ezért és így lett a darab szokatlan címe: „SZÍVZSIDÓ”. Fel kell mutatnom, hogy szívügyről van szó, szívemberekről, szívszerelemről… Szeretném, ha e szó egyszer szervülne a magyar nyelvbe. Sokan vagyunk ugyanis ötezer-évesen, érzelmi „szívzsidók”, az örökség iránti felelősséggel. Ez persze egy személyes levél, -mert az ellenállásról és vállalásról akar szólni. Lehet -e?

(Rendező urak, ha az igazságot nem meritek vállalni, akkor a „szépség koldusa” továbbáll… Mit tehetnék mást? Az biztos, hogy a hetyke Szomory másképp kérdezne ilyenkor. Tán így: …Rendező urak, csak szeméttel akartok megbukni, remekművel nem? Mert a darabjaim sorbaállnak.)

Purim     (avagy: a Sorsvetés)

[ balett librettó: klezmer balett, két részben, 20 jelenet ]

A Purim, zsidó ünnep, s ez is szabadulásélményt takar, mely az egyik diaszpórában történt. E balett azt mutatja fel, -hogy akár a huszadik század elején is- hogyan élik át az elnyomottak a purimi történet felszabadító erejét. Ez szüremlik le ebből a „táncdrámából”.

A Győri Balett számára írt „egész estés”, drámai történetet görgető balett, -így létjogát bizonyítja a színpadon. Helyét követeli egyébként azért is, mert nagyon vékony a balett-irodalomban a történetmesélés. Mely túllép azon, hogy csak hangulatokat képezzen le a mozdulatokban. Ez a történet összefüggéseiben eljut a drámai jellemábrázolásig… (A balett-librettó írásnak nincsen kialakult hagyománya. Én drámaírói szempontból nézem, s kellő drámai szituáció-érzékenységgel próbáltam precízen indokolva, részletesen leírni az egyes jeleneteket.)

A Purim, avagy a Sorsvetés című táncdráma története az ótestamentumi Eszter könyvének mai, sajátos változata: hogyan hozta el Eszter a reményt a száműzetésben élőknek, a reményvesztett zsidóknak. „A gaz el akarta veszejteni az igazt, de a tisztátalan került a tiszta kezébe.” A történet akkor válik eksztatikussá, amikor kiderül, hogy Eszter azért lett csak a perzsa király felesége, hogy vészhelyzetben a népén segíthessen. A szabadságvágy balettje ez, az önfeláldozás táncdrámája egy olyan korból, melyben az indivíduum még erős felelősséget érzett a kollektívumért! Ez egyben üzenete is a mához. Az örökség átadása ez: „Mi felelünk Isten sorsáért e világban…” Az ember Isten ideáját hordja magán -de mássága a szépsége, azonossága pedig a méltósága.

Az ótestamentumi Eszter könyvében leírtak szerint a száműzött zsidóság egyszer Perzsiában nagy szerencsével megúszta a pogromot. Mivel a szépséges Eszter, zsidó származása ellenére királyné volt a birodalomban, -s az jól jött ez esetben.
A balett drámai története más! Itt, Esztert népével együtt végig üldözik s letiporják. Csak a végső kétségbeesésben, mint egyetlen megmaradt lehetőség, megy el a perzsa királyhoz… Túl jól sikerül ez, -s királyné lesz belőle. De ezzel a perzsa főhóhér, a gonosz Hámán fölé is kerülhetett, -ami lehetővé tette a leleplezését. S népe így menekült meg. Tehát csak a darab végére lesz itt királyné, céljának, a szabadulás elérésének vágyával. Végig követhetjük hősies küzdelmét, -a megoldásig.

"Combok csókja" - Násztánc     

A Győri Balett több mint kétszázszor adta elő e darabot. Nagy nemzetközi érdeklődés kísérte mindig. (Lásd pl.: a New York Times-ban, a Joyce Theater-beli előadásról, Anna Kisselgoff cikkét.) Tény, hogy a magyarországi előadásokon túl a darabot a Győri Balett játszotta New Yorktól – Moszkváig, Rómától – Londonig számos világvárosban, és zajos ovációk közepette, nagy sikerrel.
A Budapest Klezmer Band élő színpadi jelenléte pedig külön pikantériája a Purim balett-előadásának. A Jávori Ferenc „Fegya” barátom által komponált zene erős szövésű, sodró s klezmer alapú, -amitől is oly hiteles!

"Sálom!" - Purimi örömtánc       

Eszter szerepében Cserpák Szabina, -Ahasvérosként pedig Pátkai Balázs voltak fantasztikusak! Ezt akkor is leírom, ha tudom, hogy elmúlt, és szokás szerint mindent beborít a feledés. Mert szeretném, hogy most ne így legyen…

Mózes odaát
(avagy: elkerüli-e házainkat a Halál Angyala? )

[ balett librettó ]

Előkészületben a Győri Balettnél… Keretjátékkal összesen 21 jelenetből áll ez az egész estés, (90 perces) kétrészes balett.

Világtörténeti pillanatot tágít mozdulattá e „táncdráma”. A nagy kivonulásról szól, a szabadulásról: már nem itt vagyunk Egyiptomban, a szolgaság földjén, -hanem odaát, a szabadság birodalmában. Már nem itt, a sokisten-hit fogságában, -hanem odaát, a monoteizmus ölelő karjaiban. Odaát, -a jövőnkben. (Itt is nagy kihívást jelentett a librettó-írás hogyanja.)

Ezt a 31 oldalas balett-librettót az első ismert zsidó színésznőnek, Faustinának ajánlottam, -kinek a rómaiVigna Randanin-en lévő katakombából származó sírkövén ott a sófár s a menóra… A távolság nem rombolhatja össze a szép emlékezetet! A sófár-kürt az öröklétre ébredés szimbóluma.

- Nem lehet rabigába hajtani azt az embert, aki ismeri múltját. Tisztelet jár ezért a makacs emlékezetnek. Ami emlékezésre méltó, azt őrizni kell és hagyományozni. Emlékezni pedig úgy érdemes, -hogy mindig új élettel töltjük meg azt. Így születik Mózes újjá minden nemzedékben. Ez, az örök-jelenidejűség kifejezetten vallási parancsolat Pészáh ünnepén! S erőt ad a hit, hogy Isten emelkedett szelleme betölti az egész mindenséget.
- A héber felszólítás: „Záhor!” - „Emlékezz!” azt tételezi, hogy minden kor a misztikus időben egyformán közel van Istenhez, s minden élő lelke számít az Örökkévaló színe előtt. Ez tehát a régmúltban éltekre is vonatkozik.
- Az emlékezet méltósága tudja, hogy nincs védtelenebb a múltnál, ugyanakkor lehet úgy tisztelni a történelmet, hogy az ember nem dogmatikus. Az „odaát” az Egyisten-hit kialakulásának világtörténeti pillanata: már odaát a tengeren, odaát a szabadság birodalmában, odaát a néppé válás folyamatán. Mit kezdjünk ezzel most? Az Úr Tízparancsolata etikát adott az emberiségnek, élni kéne vele.
- Az kérdés, hogy melyik kor képes szóba elegyedni egy másikkal, de a megemlékezésnek szentelt szokások képesek őrizni a múlt lényegét, különösen, ha a spirituális megőrzés egy háromezer éves tradíciót görget tovább.
Így lesz a szabadulás mindig jelen idő!

[Tudnunk kell, hogy Pészah ünnepe minden évben, a beköszöntő estén egy különös vacsorával kezdődik! „Szédernek” nevezzük ami előtte történik, hisz egy megfelelő „rendben”, -sok évszázados koreográfia szerint zajlik a lakoma előtti megemlékezés a történelmi jelentőségű egyiptomi kivonulásra. Szimbólikus étkek és szertartás szolgálják ilyenkor a régmúlt és jelenünk egyidejűségét. Olvassuk a Haggádát, mely elmondja a történetet és imával, valamint a csoda felmutatásával segít, hogy minden korokban megerősítsük a Mindenhatóba vetett hitünket. Csak azt látod igazán, amit ismersz. És a Széder, ez a zsidó emlékezéstechnika segít ebben.
A Széder hagyományosan kialakult szellemének megértéséhez tudnunk kell, hogy a résztvevőknek nem csak személyüktől független, régmúlt dolgokról kell szólniuk a Haggáda nyomán, hanem személyes élményeikről is. Mert nem csak azt írták elő, hogy mesélni kell s továbbadni ezt, hanem hogy „minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni magát, mintha ő maga jött volna ki Egyiptomból”! Elmondjuk a magunk tapasztalatát, hol láttunk hasonló eseményeket, mit tudunk próbatételekről és helytállásról, Egyiptomról, szabadulásról. Ez a gondolat hozta létre a legtöbb Haggáda-magyarázatot is. A Biblián kívül ez talán a legtöbbet magyarázott zsidó könyv. Ám eltekintve egy-kettőnek tudományosan kimért nyugalmától, a magyarázók nemcsak a szöveget akarták aprólékos búvárkodással megfejteni, hanem végrehajtották a nagy feladatot, hogy túllépjék az időt, teret s jelenükbe belevigyék a történelmet. Hisz minden szóban a maguk életére kerestek feleletet. Ha az ember már a Bibliánál is minden szóban jeleket keresett, s azt önmagára vonatkoztatta, - mennyivel inkább megtehette ezt a Haggádával, amely ismételten meg is parancsolja. Aki olvasás közben nem keresi benne a maga életének értelmét és nem érzi, hogy ő is részese ennek az örök drámának, amely Egyiptomtól Izrael földjéig, a száműzetésektől a megszabadulásokig terjed, - az nem tesz eleget kötelességének.]

- Ez a balett táncszínház-érintettségű: konfliktus-vállaló, drámai történettel, az Örök Jelenidő igézetében. Nem illusztratív, nem mese, - hanem „táncdráma”, katharzíssal. Konkrét szituációkkal, amitől is jellemek kerekedhetnek belőle típusábrázolás helyett. A „Mózes odaát” többet akar, mint egy kellemes, langymeleg kádfürdő! Vajon a jövőben is elkerüli-e házainkat a Halál Angyala?
- Különös táncnyelvet igényel, ahol a mozgásművészet nyelvén úgy mesél a test, hogy közben rálátunk a világtörténeti jelentőségű eseményre. Csak egy különleges táncnyelv képes emblematizálni ezt. Ahol a folklór jelenkutatássá is lesz és áhítat lengi körül a bátorságot.
- A tánc itt nem a néma beszéd funkcióját tölti be. A gesztusok nem a szavakat utánozzák, hanem azoknak értelmét, lelki és szellemi jelentését fokozzák, vagyis megérzékítik azt. A testnyelv e kimunkált, önálló rendszere megvilágosító erővel bírhat, ha fogékonyak vagyunk arra, hogy az egyetemes szépség képzete hányféle emberi testbe osztódott szét. Mindannyian ezt hordozzuk.
- A folyamatos és erős táncmatéria elviseli néha a mimikus elemeket is. Hisz a testnyelv mélyre ás az ösztönök titkos rekeszében. De kell bizonyos testi kockázatvállalás a lelki kínok kifejezhetőségéért! Fontos a tánc telítése jelentéssel ott, ahol ez, a formalizált technikák miatt elveszett. Így lesz valóban „táncdrámává”.

Sűrű jóság

Zsidó boksz

[ dráma ]

Most készül egy új darab, mely a szabályok között zajló verekedések világában játszódik.
Max Baer-ről szól, -aki 1934-ben, a profi-boksz nehézsúlyú világbajnoka lett! Egy kemény zsidó Amerikában, -amikor Germániában már Hitler regnált... S bizony elverte M. Schmelinget (Hitler kedvencét) és P. Carnerát (Mussolini kedvencét) is. A hősies vagány élete aztán sajnos tragédiába fordult. Amikor a történelem túllépett a szabályokon.

A múlt üzenete     (ATV videósorozat)

Az Interneten elérhető egy előadás-sorozatom –mely a szeretetteljes ismerkedést szolgálja… A 2008. május 27-én kezdett sorozat címei: A múlt üzenete; / Ünnepek üzenete; / A Talmudtól az "asszimilációig"; / A vészkorszak termei; / A lázadás szabadsága, - (avagy az emancipáció vágya.)